Mindenhol jó, de a legjobb otthon? Na, ez az, ami nem derült ki egy hónap után. Más viszont igen.

Hajnalban tűzriadóra keltem.

Szomorú, de egyre biztosabbá vált, hogy az élmények túlhabzsolása és a felkészületlenség hamarabb véget vet az utazásomnak, mint gondoltam.

Biztosan sokan tervezgettetek már utazást a barátaitokkal. Az évekig tartó ábrándozásnak szerencsés esetben pozitív a végkimenetele, máskor viszont...

Szorult helyzetekben nem marad más választásod, minthogy megőrzöd a hidegvéredet és pozitívan gondolkozol. Máskülönben elveszel, zéró.

Minden amit eddig nem mertél megkérdezni a TGV-ről. Meg a Loch Ness-i szörnyről.

Maurizio és a legendás éleslátása visszatér, én pedig mozgójárdáztam. És dolgoztam a nyaralásom alatt. Vagy nyaraltam munka közben?

Ha volna bakancslistám, akkor ebben a pár napban elég sok pipát bevéshettem volna.

Sajnos drágultak a jegyárak, de legalább végre próbálkoznak valami újjal is.

Korrupciós ajándékok, rózsaszín pillangókat böfögő táj, és voltak valamiféle sporteszközök is.

A világ egyik legklisésebb helyén járni nem is olyan rossz dolog. Életben maradni még jobb.

Nehéz megfogalmazni azt az érzést, amikor minden rendbe jön, de azért megpróbálkozom vele.

Ahogy az az előző bejegyzésben kiderült, május 2-től 10-ig, le volt zsírozva minden, addig viszont akadt két nap amit el kellett tölteni valahogy. Lézengtem egyet Európában.

A Toblerone csoki megvan, ugye? És a logója? És az, hogy a logójában elrejtettek egy medvét?

Gyermekkorom óta mocorgott bennem a vágy, hogy kipróbáljak egy éjszakai vonatot. Nehéz megmagyarázni, hogy mire fel ez a fétis, de így külön öröm volt a Lisinksi EuroNighton ülni.

Utólag visszagondolva egészen hihetetlen az a naivitás, ahogyan kezeltem a szállás-kérdést. No nem arra gondolok, hogy semmi nem volt előre leszervezve, hanem a tervezett időintervallumok a balgák.

A nap, amikor a mindent megtervező ember fejben észrevétlenül átkeveredik egy aggódástól mentes állapotba.

Amikor az ember úgy igazán, velejéig elkezdi élvezni a távollétet, letisztul a gondolkodása, és új, világmegrengető következtetésekre jut. Sejtettem, hogy nálam is lesznek ilyenek, csak azt nem gondoltam, hogy már az ötödik napon.

A nap, amikor az érthetetlenül sznob kerékpárosból újra bringás lesz. És a bringás - a kerékpárossal ellentétben - érti és élvezi a kerékpáros turizmust. Micsoda szerencse!

No, nem a blog (kamu), és haza se kerültem, csupán bringátlanságom nem húzta ki egy hétig sem...

Mivel a lehető legkevesebb konkrét tervvel rendelkeztem, úgy gondoltam, jobb lesz egy nem túl távoli nagyvárosban kezdeni, egy kulturált szálláson. Így esett a választás Bécsre, két éjszakára. Hát majdnem utcán maradtam...

Bevallom, ennek a bejegyzésnek majdnem egy héttel az indulás után, Szlovénia egyik legszebb nagyra nőtt pocsolyájának társaságában nekiállni egyrészt pofátlanság, másrészt a kötelező olvasói feszültségkeltés témakörén is messze túllő, de - csakhogy visszautaljak a címre - minden kezdet nehéz, mindennek meg van az oka...