Minden amit eddig nem mertél megkérdezni a TGV-ről. Meg a Loch Ness-i szörnyről.

Ha már vonatoztam és az egyik legfontosabb úti cél (sajnos eddig mindig elrontottam, külön kell írni, és mit ad isten, közelről jött az információ) Franciaország volt, hülye lettem volna kihagyni az SNCF (a francia MÁV) válaszát a repülőre.

A döntés már csak azért sem volt nehéz, mert a Lyon - Mandelieu távolság személyvonatokkal a legjobb esetben is 6 és fél óra alatt küzdhető le két átszállással.

Bár a TGV-ért 18 eurót (~5500 forintot) fizetni kellett, de csak egyszer kell átszállni és több mint két órával gyorsabb (4 óra 19 perc az út).

A repülő Lyon és Nizza között ugyan csak bő három óra, de meg sem állt volna 100 dollár alatt (~28 ezer forint) a jegy. És akkor még át kell menni Mandelieu-be, amit ugyan állt volna az Interrail, de egy-másfél órába telt volna utazás, így már rögtön a TGV menetidejénél tartunk.

De mi a helyzet, ha nincs Interrail jegyed? Miért szeretik annyira a franciák a TGV-t? Hogy jön ide a repülő?

Nagyon nagy sebesség

Szabad fordításban ezt jelenti a Très Grande Vitesse, vagyis a TGV. A részletes történet elmesélését átadnám a Wikipédiának, mielőtt a szakavatottabb vasútbarátok máglyára vetnének.

Aki arra gondol, hogy a TGV csupán egy megalomán sebességhajhász ötlet, amiből véletlen francia nemzeti szimbólum lett, az téved. Annak sincsen igaza, aki úgy gondolja, hogy azon tehetősebb emberek játékszere a nagysebességű vonatozás, akik félnek a repüléstől. Az ötletelés, tervezgetés, prototípus tesztelés nagyjából 20 évig tartott. A siker az alapos tervezésnek és az ebből fakadó biztonságos üzemeltetésnek köszönhető.

Egy szó: minek?

Ez volt az kérdés, amit a franciák nem sokáig latolgattak. A TGV már az első években olyan sikeressé vált, hogy a legforgalmasabbnak számító Párizs-Lyon viszonylatban még csatolt állapotban is 3 percig kellett sűríteni a menetrendet, hogy ki tudják szolgálni az igényeket. Az indulás után alig több mint 10 évvel született meg a megoldás: emeletes (duplex) vonatokat állítottak üzembe.

A saját esetem iskolapéldája annak, hogy a TGV miért kézenfekvő megoldás bárkinek. Úgy képes versenyezni a repülő menetidejével, hogy közben nem egy pusztán száll ki az ember, hanem már ott van a város szívében, és mentesül a hosszú becheckolási mizériától is (csupán egy sárga jegykezelőn kell felszállás előtt érvényesíteni a jegyet). A hasonlóságok a repülőhöz képest folytatódnak a jegyvásárlásnál.

Egy felnőtt (26-59 éves korig) másodosztályú jegy ára nagyjából 40-92 Euró között mozog. Az ár a csúcsidőtől és a visszaválthatóságtól függ, de kifoghatunk személyre szabott, last-minute akciókat is. Ha hozzácsapjuk a Raphaëltől Mandelieu-ig tartó járat ~6 Eurós árát, még mindig a repjegy alatt maradunk. Tehát a TGV hiába megy fele/harmad olyan lassan, mint egy repülő, tokkal vonóval a legtöbb esetben mégis gyorsabb és sokkal olcsóbb a légi közlekedésnél.

Ma már akkora a népszerűsége a szolgáltatásnak, hogy Párizs és Lyon között újabb sínpár megépítésén gondolkodnak a franciák. Ne feledjük, már alapból is építettek egy nagysebességű vonalat csak külön a TGV-k számára, és minden lehetséges módon növelték a kapacitást, és most itt tartunk. Durva!

Ebből, és a szerencsétlenkedésemből okulva mindenkinek javaslom az online jegyvásárlást az SNCF oldalán. Egyrészt az akciók miatt (főleg a Párizs-Lyon vonalon lehet jókat kifogni), ráadásul a pályaudvarokon mindig sokat kell sorban állni. Általánosságban kijelenthető, hogy legjobb esetben is csak másnapra kapunk jegyet már kora reggel is, már csak ezért is érdemes előre gondolkodni.

Saját tapasztalatok

Aki ülésbe préselő gyorsulásra, futurisztikus beltérre, és rohangáló reptoid személyzetre számít, azt ki kell, hogy ábrándítsam. A TGV - legalábbis a Réseau Duplex, amihez nekem szerencsém volt - a világ egyik legtermészetesebb vonata. Furcsán hangzik, de nem egy hipermodern dologról van szó, így elsőre talán meglepő, hogy mennyire egyszerű belül minden.

A TGV átlagosan csendes, kényelmes, nagyjából huzatmentesen hűt és összességében észrevétlenül teszi a dolgát. Csak annyi fog feltűnni, hogy mellettünk a felsővezeték tartó oszlopok egyre sűrűbben követik egymást, a táj pedig gyorsabban változik, mint ahogy a gondolataink kavarognak.

Sajnos a felső szintre kaptam jegyet, így számoltam azzal, hogy kevésbé lesz meghökkentő a sebességérzet, de az azért mégis vicces volt, hogy amikor már azt hittem, hogy nagyon gyorsan megyünk, akkor még csak 160 körül jártunk.

(egy gyors edzés útközben)

A TGV előnye a jóval népszerűbb japán Sinkanszennel szemben, hogy normál vonalokon is képes közlekedni. Így nekem sem kellett volna átszállnom Raphaël-ben, ha Cannes-ba, vagy Nizzába vitt volna az utam. Persze a normál szakaszokon pont olyan lassan halad, mint akármilyen vonat.

 És nem pedig hámhússzal...