Utólag visszagondolva egészen hihetetlen az a naivitás, ahogyan kezeltem a szállás-kérdést. No nem arra gondolok, hogy semmi nem volt előre leszervezve, hanem a tervezett időintervallumok a balgák.
A nap, amikor a mindent megtervező ember fejben észrevétlenül átkeveredik egy aggódástól mentes állapotba.
Amikor az ember úgy igazán, velejéig elkezdi élvezni a távollétet, letisztul a gondolkodása, és új, világmegrengető következtetésekre jut. Sejtettem, hogy nálam is lesznek ilyenek, csak azt nem gondoltam, hogy már az ötödik napon.
A nap, amikor az érthetetlenül sznob kerékpárosból újra bringás lesz. És a bringás - a kerékpárossal ellentétben - érti és élvezi a kerékpáros turizmust. Micsoda szerencse!
No, nem a blog (kamu), és haza se kerültem, csupán bringátlanságom nem húzta ki egy hétig sem...