A nap, amikor a mindent megtervező ember fejben észrevétlenül átkeveredik egy aggódástól mentes állapotba.

Amikor az ember úgy igazán, velejéig elkezdi élvezni a távollétet, letisztul a gondolkodása, és új, világmegrengető következtetésekre jut. Sejtettem, hogy nálam is lesznek ilyenek, csak azt nem gondoltam, hogy már az ötödik napon.

A nap, amikor az érthetetlenül sznob kerékpárosból újra bringás lesz. És a bringás - a kerékpárossal ellentétben - érti és élvezi a kerékpáros turizmust. Micsoda szerencse!

No, nem a blog (kamu), és haza se kerültem, csupán bringátlanságom nem húzta ki egy hétig sem...