Ahogy az az előző bejegyzésben kiderült, május 2-től 10-ig, le volt zsírozva minden, addig viszont akadt két nap amit el kellett tölteni valahogy. Lézengtem egyet Európában.

A Toblerone csoki megvan, ugye? És a logója? És az, hogy a logójában elrejtettek egy medvét?

Gyermekkorom óta mocorgott bennem a vágy, hogy kipróbáljak egy éjszakai vonatot. Nehéz megmagyarázni, hogy mire fel ez a fétis, de így külön öröm volt a Lisinksi EuroNighton ülni.

Utólag visszagondolva egészen hihetetlen az a naivitás, ahogyan kezeltem a szállás-kérdést. No nem arra gondolok, hogy semmi nem volt előre leszervezve, hanem a tervezett időintervallumok a balgák.

A nap, amikor a mindent megtervező ember fejben észrevétlenül átkeveredik egy aggódástól mentes állapotba.

Amikor az ember úgy igazán, velejéig elkezdi élvezni a távollétet, letisztul a gondolkodása, és új, világmegrengető következtetésekre jut. Sejtettem, hogy nálam is lesznek ilyenek, csak azt nem gondoltam, hogy már az ötödik napon.